Kedves Télapó… itt Kicsi AJ

“AJ.”

“Chegwidden!!” - kiáltott fel rémülten Clay Mac-re bámulva, miközben kis híján leszaladt az autóval az úttestről.

“Roberts, Clay. Egek, nyugodj le.” - helyesbített Mac.

Clay újra az útra irányította a figyelmét. “Egy percig komolyan aggódtam érted.” Aztán eszébe jutott valami, és megkérdezte, “Szóval, megcsókolod Harm-ot?”

“Parancsba kaptam, hogy csókoljam meg.” - válaszolt Mac egy apró, zárkózott mosollyal, amit Clay nagyon dévajnak, de gyönyörűnek talált.

“Átkozott mázlista.” - morogta Clay a szakálla alatt.

Tizedik rész

Roberts Rezidencia

9:34 PM

Clay lassan húzott végig az utcán az autóval, miközben Mac a bokrokon és a tetőkön villogó karácsonyi égőfüzérekkel díszített házakon mosolygott. Néhány ház teraszán felfújható hóember vagy Télapó állt. Volt egy, aminek az udvarán egy teljes betlehem díszelgett, egy fényes csillaggal egy tölgyfa ágai közt.

Ahogy egyre közelebb értek a Roberts-házhoz, úgy lett Mac egyre izgatottabb. Ahogy észrevette az út szélén Sturgis autóját, a mosolya  száz wattosra kapcsolt.

Clay rásandított, és elnevette magát. “Jól vagy?”

“Jól vagyok.” - felelt Mac. “Tudják, hogy itthon vagyok?”

“Én nem szóltam senkinek, de ha valamelyikük tudja, az csak Chegwidden lehet.” - Clay az úttest szélére kormányozta az autót, ahol csodálatosképpen még akadt egy üres hely.

Ahogy Clay leállította a kocsit, Mac odafordult hozzá. “Bejössz?”

“Így?”

Mac szemei felcsillantak a gondolatra. “Véletlenül tudom, hogy van odabenn egy kisfiú, aki nagyon örülne, ha találkozhatna a Télapóval.”

“Én pedig biztos vagyok benne, hogy van odabenn egy nagyfiú, aki nagyon szívesen felhasználná ezt ellenem.” - felelte Clay.

“Csak egy?” - kuncogott kedvesen Mac.

Clay felsóhajtott. “Ha bármelyikük piszkálni kezd, mindannyiukat a „Rosszak”-listára írom.”

Mac vigyorgott. “Biztos vagyok benne, hogy néhányuk már eleve azon van.”

Clay kivette a kulcsot a gyújtáskapcsolóból, és megpróbált nem nevetni Mac kommentárján. “Gyerünk, mielőtt meggondolom magam.”

Mac átnyúlt, és megérintette a kezét, ő pedig felé fordult. Mac lehajolt, és egy könnyű csókot nyomott Clay arcára. “Köszönöm, Clay.”

A férfi melegen elmosolyodott. “Szívesen, Sarah.”

Clay és Mac kiszálltak az autóból, anélkül, hogy a házból bárki észrevette volna. Nos, majdnem anélkül. Fent, a második emeleten AJ Roberts szorította apró arcát a hideg ablaküveghez, szemében kitörni készülő könnyek ültek. Figyelte, ahogy az autó az úttest szélére húzódik, de nem törődött vele. Ő egy vörös korvettet várt, Mac nénivel a volán mögött. Már majdnem elsírta magát, amikor a sápadt holdfényben nyílni látta az autó ajtaját.

AJ nézte, ahogy a Télapó kiszáll az autóból, Mac néni pedig követi. AJ hökkenten pislogott, ahogy a páros nevetgélve a ház felé vette az irányt. Először nem is vette észre, hogy a nő Mac néni, amíg az el nem mosolyodott.

“Megcsinálta.” – mondta magának AJ. Kirohant a szobájából, le a lépcsőn, teljes felfordulást hagyva maga után.

Már a lépcsősor közepén járt, és fordult az ajtó felé, amikor meghallotta az édesapja hangját. “Úgy döntöttél, mégis csatlakozol hozzánk?”

“Megcsinálta!” - ujjongott AJ.

A felnőttek a szobában egymásra bámultak, majd ismét a kisfiúra. “Ki csinált meg micsodát, AJ?” - kérdezte Mikey.

“A Télapó!” - közölte AJ, és az ajtóhoz rohant. “Elhozta nekem Mac nénit!”

“Micsoda? AJ!” - kérdezte zavartan Harriet, ahogy nézte, amint a fia kirohan a házból - mezítláb.

“AJ!” - kiáltott a felnőttek egy része, ahogy AJ kiszáguldott az ajtón.

AJ végigrohant a hóborította járdán a Télapó és Mac felé. “Mac néni! Mac néni!”

Mac mosolyogva figyelte, ahogy a négy esztendős örömgombolyag feléje rohan. Ahogy az közelebb ért, letérdelt, AJ pedig a karjaiba vetette magát. “Itt vagy. Itt vagy.” - ismételgette AJ, Mac pedig olyan szorosan ölelte magához, amilyen szorosan csak tudta.

“Itt vagyok, AJ.” - csókolta arcon a kisfiút, és felemelte a fejét, hogy a barátaira pillantson, akik a tornácon összegyűlve figyelték a viszontlátást. A pillantása automatikusan Harm-ra siklott, és rámosolygott.

AJ felemelte a fejét Mac válláról, és újdonsült hősére nézett. “Megkaptad a leveleimet, Télapó. És elhoztad nekem Mac nénit.”

Clay AJ-re pillantott, aztán futólag a felnőttekre nézett. Vett egy mély lélegzetet, és a gyerekre fordította a figyelmét. “Igen, AJ.”

“Wow…” - ámult AJ, némiképp lazítva a szorítását Mac-en.

Clay lepillantott AJ lábaira, és egy javaslattal állt elő. “Mi lenne, hogy ha beltérivé minősítenénk át a partit?”

“Oké.” - AJ az egyik kezével megfogta Mac kezét, a másikkal a Télapóét. A tornáchoz vezette őket, ahol Mac-et ölelések és kedves szavak fogadták.

Harriet gyorsan bevitte AJ-t a házba, hogy felmelegítse. Harm és Mac kivételével mindenki visszatért a házba.

“Most én jövök?” - kérdezte Harm, ahogy a karjába vonta Mac-et, hogy megölelje.

“Remélem.” - támaszkodott rá Mac.

Harm megcsókolta a halántékát. “Hiányoztál.”

“Te is nekem.” - csókolta arcon Mac.

Eleresztették egymást, és egymás szemébe néztek. Harm már mondani készült valamit, de az admirális felhangzó torokköszörülése megállította. Mac és Harm kissé elpirultak, és a bejárat felé indultak. A férfi Mac hátára helyezte a tenyerét, és bevezette őt a házba.

“Mac?” - vonta magára Mac figyelmét a kérdésével AJ.

“Igen, Uram?” - mosolygott rá Mac.

AJ a nappali felé mutatott, ahogy a Télapó éppen Kicsi AJ-vel beszélgetett valamiről. “Az ott az, akinek én gondolom?”

Mac mosolya kiszélesedett. “Igen, Uram.”

AJ bólintott, és Harriet-hez fordult. “ Sims hadnagy, nincs véletlenül kéznél egy fényképezőgép?”

“De van, Uram.” - szólt ki Harriet a nappaliból.

Harm és Mac nevetni kezdett, ahogy AJ átsétált a nappaliba névrokona és Clay felé.

Tizenegyedik rész

10:21 PM

AJ félálomban ücsörgött keresztanyja ölében; melletük Harm, karjával Mac válla körül. A hármas a nappaliban ült, miközben körülöttük, a dolgozószobában, a konyhában és az előtérben a barátaik beszélgettek. A társalgás jobbára csak körülöttük folyt; őt egyszerűen csak elégedettek voltak azzal, ahol vannak, és azzal, akivel. Mac feje időnként megpihent Harm vállán.

Harriet és Jen a párost figyelve cinkos mosolyt váltott. Harriet hangosan felsóhajtott, észrevéve, hogy Harm gyengéden megcsókolja Mac feje búbját. Jen halkan felkacagott Harriet reakcióján.

Bud a feleségére nézett, majd nagyobbik fiára pillantott, és látta, hogy az jóformán már elaludt Mac karjában. Felállt, és a kanapéhoz sétált. “Azt hiszem, AJ-nek egy kicsit sok volt mára az izgalmakból, Asszonyom.”

Mac felemelte a fejét Harm válláról. “Majd én lefektetem, Bud.”

“Majd én, főleg, mert ön is úgy fest, mint aki menten összeesik.” – próbálta meg Bud felemelni a kisfiút Mac öléből.

A mozdulat felébresztette AJ-t. “Maradni akarok.”

“Ideje lefeküdni.” - jelentette ki Bud.

AJ Mac-re nézett, és eszébe jutott valami. “De Mac néni még nem is csókolt meg.” Bud zavartan nézett AJ-re, de a kisfiú folytatta. “A fagyöngy alatt.”

Mac felnevetett. “Igaza van.”

“Ígérem, hogy utána lefekszem, papa.” - mondta AJ.

Bud leeresztette a fiát a földre. “Oké.”

AJ mosolyogva Mac-hez fordult. “Gyere, Mac néni. Láttam, hogy a papa itt csókolta meg a mamit ma reggel.”

Mac Harm-ra pillantott, felkuncogott, majd felkelt a kanapéról, és odasétált ahhoz a ponthoz a fagyöngy alatt, ahol AJ várta mosolyogva. Mac óvatosan felemelte, de közben összerezzent, ahogy a karja tiltakozni kezdett a mozdulat ellen. “Na és jól viselkedtél?”

“Igen, Mac néni.” - kuncogott AJ. Mac egy puszit nyomott az arcára.

“Boldog karácsonyt, AJ.” - ölelte magához a kisfiút.

“Boldog karácsonyt, Sarah néni.” - felelt AJ, ahogy Mac letette őt a földre. “Tudod, mit?”

“Mit?” - kérdezte Mac.

“Harm bácsi is jól viselkedett.” - közölte AJ, megeresztve egy kacsintást Harm felé.

Mac hátrapillantott, és felvonta a szemöldökét. “Igaz ez, Tengerész?”

Harm kajánul vigyorgott, felpattant, és odasétált melléjük. “Úgy vélem, igen.”

Mac AJ-re sandított. “Na és mit kéne most tennem?”

“Neki is adnod kell egy fagyöngy-csókot.” - jelentette ki AJ.

“Valóban?” - kérdezte játékosan Mac.

“Igen.” - válaszolt kórusban AJ és Harm.

Mac felnevetett, ahogy Harm mellé lépett. Átkarolta a férfi nyakát, az pedig a dereka köré fonta a karját. Mac közelebb hajolt hozzá, és lágyan megcsókolta - ezúttal valamivel hosszabban, mint ahogy a pár évvel ezelőtti fagyöngy alatti csókuk alkalmával tette.

AJ nevetgélésének hallatán váltak szét. Mac elpirult, és a kisfiúra nézett. “Nem kéne neked lefeküdnöd?”

“De.” - ismerte be AJ, majd gyorsan még utoljára megölelte a keresztszüleit, mielőtt kiszaladt a szobából.

Mac nevetett, majd ismét Harm-ra irányította a figyelmét, akit még mindig átölelve tartott. A férfi szemébe nézett, ami most határozottan sötétebb volt, és egészen új kifejezés ült benne. Elfojtott egy vigyort, ahogy visszaemlékezett Ingles kapitány parancsára. “Ingles kapitánynak van számodra egy parancsa.”

“Igazán?” - Harm felfigyelt Mac arckifejezésére, és kíváncsi lett arra a parancsra. “Mi lenne az?”

“Azt mondta, idézem: ‘Mondja meg Hammer-nek, hogy ha nem csókolja meg magát a fagyöngy alatt, közvetlen parancsot tagad meg.’”

Harm elgondolkozott. “Épp most csókoltalak meg a fagyöngy alatt.”

Mac oldalra sandított, ahol percekkel azelőtt még AJ állt. “Ez igaz, de az AJ kedvéért volt. Ez meg parancs.”

Harm közelebb hajolt a nő ajkaihoz. “Ezt muszáj teljesítenem.”

“Igen.”- mondta halkan Mac.

“Azt hiszem, szeretni fogom ezt a parancsot.”- suttogta Harm, és érezte, hogy Mac közelebb húzza magához

“Igen.”

“Boldog karácsonyt, Sarah.” - Harm ajkai közvetlenül az övéi felett voltak.

“Boldog karácsonyt, Harm.” – mondta Mac, másodpercekkel azelőtt, hogy Harm lecsapott volna az ajkaira.

Szelíd, lágy csók volt. Köteteket mesélt eljövendő dolgokról, titokban tartott szerelmekről. Ahogy a világ révületbe süllyedt körülöttük, összekapaszkodtak a kezeik.

A nappali bejáratában Clay és Harriet állt meg. “Kéznél van még az a fényképezőgép?” - kérdezte Clay.

“Igen.” - Harriet gyorsan készített néhány képet a nappali közepén elmélyülten csókolózó párról. Miután végzett, Harriet gyengéden megráncigálta Clay kabátujját. “Gyere, Télapó, kapsz még egy csésze kávét, mielőtt elindulsz ajándékokat osztani.”

“Igen, Asszonyom.” - mókázott Clay, a válla felett egy utolsó pillantást vetve Mac és Harm felé.

AJ Chegwidden, miután Clay-t és Harriet-et távozni látta, szintén a nappali felé sétált. Ahogy a benti látvány a szeme elé tárult, megállt az ajtóban. Könnyedén elmosolyodott, ahogy a két főtisztjét figyelte, akik olyan elmélyültséggel csókolták egymást, mintha ők lennének az utolsó pár a föld színén.

“Boldog karácsonyt, maguk ketten, és had tegyem hozzá… átkozottul ideje volt már.” - mormolta maga elé AJ, mielőtt ismét csatlakozott volna a konyhában és a dolgozószobában nevetgélő és beszélgető csoporthoz.

Harm kiszakította magát a csókból, és az előtte álló nőre mosolygott. Felemelte a kezét, és finoman végigsimított az arcán. “Bud-nak igaza van. Tényleg úgy festesz, mint aki menten összeesik.”

Mac elmosolyodott. “Te meg úgy festesz, mint aki egy hónapja nem aludt.”

“Ez történik, amikor a tengerészgyalogosom a világ túlfelén van.”

Mac finoman felnevetett. “A -te- tengerészgyalogosod?”

Harm szorosabbra húzta az ölelését a nő dereka körül. “Igen, az én tengerészgyalogosom. Van ezzel valami problémád?”

“Nincs.” - válaszolt gyorsan Mac.

“Akkor jó.”

“Most, hogy belegondolok, egy hosszú, forró habfürdő kifejezetten jól esne.” - jegyezte meg Mac, bízva benne, hogy Harm elérti a megjegyzést.

“Igazán? Igazad van, tényleg jól hangzik. De mi a helyzet a sérüléseiddel? Láttam, hogy összerezzentél, amikor felemelted AJ-t.” - érintette meg a felkarját Harm.

Mac a karjára pillantott, és rámosolygott a férfira. “Semmi olyasmi, amivel némi fájdalomcsillapító ne tudna mit kezdeni.”

“Egyébként semmi ehető nincs a lakásodban. Kétlem, hogy anélkül kibírnád, ráadásul egy hónapja ki van kapcsolva nálad a fűtés.” - közölte vele Harm.

Mac tréfásan elgondolkodó pillantást vetett rá. “Nos, akár nálad is megszállhatnék.”

Harm eleresztette a derekát, és megfogta a kezét. “Nincs kádam.”

“De van egy remek zuhanyod.”

“Az igaz. Lesz szükséged segítségre?”

“Nos, biztos vagyok benne, hogy ha segítségre lesz szükségem, ott leszel a szomszéd szobában” - húzta Mac.

Harm a nappali ajtaja és a konyha irányába pillantott. “Nem kéne elköszönnünk tőlük?”

“Gyerünk.” - mosolygott Mac, ahogy a konyha felé indultak.

Tizenkettedik rész

Harm odébbgurult az ágyon, remélve, hogy magához vonhatja Mac-et, de üresen maradt a karja. Felemelte a fejét a párnáról, és vigyorogva nyugtázta, ahogy észrevette a nő mozgó árnyalakját a nappaliban. Felült, magára rántotta az alsónadrágját, és átsétált a nappaliba.

Mac háttal állt felé, az ablakon keresztül bámulta a szállingózó hópelyheket. Harm mögé lépett, és átkarolta a nő - az ő ingébe burkolt - alakját.

“Miért másztál ki az ágyból?” - suttogta rekedten, mielőtt finoman belekóstolt volna a nő fülcimpájába.

Mac elégedetten felsóhajtott a karjában. “Felébredtem, és észrevettem, hogy havazik.”

Harm felemelte a fejét az éppen kóstolgatott női nyakból. “Szép, de korántsem annyira, mint te.”

Mac felkuncogott. “Úgy gondoltam, fáradt lehetsz, a tegnap este után.”

“Te voltál az, aki elaludt a kocsiban idefelé jövet.”

“Nos, azt hiszem, találtál módot rá, hogy életre kelts.” - nevetett Mac.

Harm nevetett, majd egy darabig mindketten elégedetten figyelték a hópelyheket. Egymásba kapaszkodtak, és hagyták, hogy a gondolataik szabadon kalandozzanak az elmúlt estéről és arról, mit hoz majd a reggel.

“Mac.” - mondta halkan a férfi.

“Hmmm?”

“Ami Donaldot illeti…”

“A kacsát?” - próbálta meg visszafojtani a nevetését Mac.

“Igen.”

“Mi van vele?”

Harm megérintette a nő bal csípőjét, lejjebb csúsztatta rajta a kezét, és finoman megdörzsölte a bőrét. “Mióta van meg neked ez a tetoválás?”

“A főiskola óta.” - mosolygott a nő.

“Tényleg?”

“Igen.” - megfordult a férfi karjában, és átkarolta a nyakát. “Mindig buktam a tengerészekre.”

Harm elvigyorodott, és hozzáhajolt egy rövid, de tüzes csók erejéig. “Soha nem gondoltam volna, hogy van egy Donald kacsa-tetoválásod.”

“Egy lánynak legyenek titkai…” - felelt Mac, és belecsókolt a férfi nyakába.

“Na és mi a helyzet a többi titkoddal?”

Mac eljutott a férfi füléig, és lábujjhegyre állt. “Miért nem viszel ágyba, és fejtesz meg néhányat magad?”

Harm a tarkójánál fogva húzta magához egy szenvedélyes csókra. “Boldog karácsonyt, Sarah.”

“Boldog karácsonyt, Harm.” - felelt Mac, ahogy a csók megszakadt, Harm pedig örömmel vezette őt vissza a hálóba.

vége